Ryan Murphy remek showrunner, kreátor és erre a Netflix is felfigyelt a Disney+ mellett. Mindenhol felbukkan és végzi a dolgát, eképesztő mennyiségben szállítja a sorozatokat, amelyekben mindig ott van a kézjegye: a másság bemutatása, a hétköznapi közé rejtett extrém és az idillibe kevert fájdalom. Ő Ryan Muprhy és alapvetően a zsáner is mindegy, ő alkot.
Tette ezt ezzel a minsiroazattal, ahol a remek színészgárda segítségével egy nagyon érett, szépen fényképezett, remekül, de azért patikamérlegen rendezett szériát tett le az asztalra, amelynek tulajdonképpen egy ház, vagyis egy környék inkább a főszereplője, nem is az emberek. Az álomkörnyékre költöző házaspár kálváriáján keresztül mutatja be azt, amikor a szomszédaid nem igazán kiismerhetőek, még ellenségesek is és utálják a változást amellett, hogy sok választ nem kapnak tőlük az új jövevények.
Ez az érzésed az utolsó epizód megtekintése után is: Te sem fogsz annyi választ kapni. de ennek egyfelől jó oka van, amit nem fogok elárulni, másfelől viszont mégis van egy apró megjegyzésem. Vannak bizonyos szálak, amelyek elindulnak, majd elvesznek, pedig fontosak és nekem volt hiányérzetem, miközben pedig sok részletet csak közlik, hogy tudd, de nem érzik fontosnak, pedig azok.
Nem fogom lehúzni, mert rendben volt a sorozat, de csak ennyi, nem több, nem kevesebb. A színészek miatt viszont ajánlom, mert ők tényleg mindent megtettek a sikerért.
