Kell egy csapat

· Critics

Nagyon félve ültem le megnézni ezt a filmet. Nem azért, mert nem szeretem az ilyen alkotásokat, hanem azért, mert az emberben mindig van fenntartás az új, saját gyártású Netflix tartalmakkal kapcsolatban. A cég politikája azt az irányt követheti, hogy vegyél egy vagy két nagy sztárt, egy eladható történetet és a kattintások száma már meg is lesz. Sok melléfogásuk volt, amellett, hogy voltak értékelhető produkcióik is. Mint például A szervezet is az.

A történetet láttuk már jó sokszor: ügynök beszervezi a középiskolás szerelmét, a civilt, mert a világ sorsa a tét vagy a gonoszok legyőzése a cél. Ebben az esetben, a szintén ezerszer feldolgozott "ha kiderül a lista, mindenki tudni fogja a titkosügyökeink valódi személyaonosságát, és veszélyben lesznek és ezt meg kell akadályozni" tematika mentén akcióznak a főhőseink, akiket két elismert színész alakít: Halle Berry és Mark Wahlberg. Azon kívül, hogy a sztori tele van logikai bukfencek sorozatával és néha felhúzott szemöldökkel figyeled az események alakulását, azt kell mondanom, hogy a streming szolgáltató most annyira nem is lőtt mellé, de ennek egy okát látom, mégpedig a színészek hozzáállását. Láthatóan mind a két főszereplő élvezi a karakterét. Mark Wahlberg kifejezetten jól adja át a középiskola befejezése után kétkezi munkásként is neki "az, ami van, elég" életet élő kisembert, ahogy Halle Berrynak is jól áll az ügynök szerepe, a kémia is remek a két egykori szerelmes között, ahogy a többi mellékszereplő (J. K. Simmons kisujjból hozza a karaktert, ahogy Lorraine Bracco sem csak a fizetségért jelenik meg az apró szerepben - találd ki, kit is játszik!) is beleadja a tudását ebbe a limonádészerű akciófilmbe és ez nagyon sokat segít az élvezeti értékén. Ahogy az is, hogy az akciók kreatívak, az előrelátható csavarok nem annyira zavaróak, a finálé kellemesen zárja le a történetet, megadva az esélyt egy folytatásra.

A Netflix már évek óta ráállt a közönség(es) igények kiszolgálására, kicsit háttrébe szorítva az értéket, nem kockáztat, és ezen talán majd csak a The Piano lesson fog segíteni, ami teljesen egyértelműen a díjeső és a szakmai elismertség miatt készül majd, és ha az bejön, új korszak keződhet, vagy legalább megférnek majd azok a filmek is az eddigi kattintásvadász alkotások mellett. Ezt üdvözölni kell., ahogy a mostani írásban taglalt A szervezet alkotógárádáját is, mert amit lehet, kihoztak a filmből, és nem is sikerült olyan rosszul. Ahogy mondani szokták: egynek jó , de egynek tényleg az.