2018-ban már csak azért is megnéztem az újsragondolást, mert a műfaj egyik klasszikusához merészeltek hozzányúlni és azért is, mert az egyik személyes kedvencem az eredeti stílusteremtő Carpenter mozi. A Green féle következő rész, amelyben már minden egyes haddonfieldi lakos a mumus ellen támadt, kezdett egy kicsit eltávolodni a hangulattól, de a végére egy olyan megoldást találtak, amely visszahozta a reményt arra nézve, hogy a trilógia befejező része méltóan búcsúzik Michael Myerstől és a konyhakések visszakapják eredeti funkciójukat, nem pedig az 1978-as első eset óta a gyilkolás egyik jelképei maradnak.
Ám ez a nem történik meg. Ha szabad egy személyes megjegyzést tennem: ez a lezárás minden volt, csak nem elegáns, se nem logikus, se nem a Halloweenhoz néltó befejezés. Végig az volt az érzésem, hogy nincs ötlet, sok a duma, sok a moralizálás, a töprengés, de nincs sehol az, aki miatt egy ilyen filmet megnézel.
Aztán persze megérkezik, a jobb később, mint soha elv alapján, kicsit úgy, mint akinek kötelező benne lennie, de valahol funkció nélkül és olyan szerepben, ami egyáltalán nem méltő The Shape-hez. Pedig az alapötlet elég ambiciózus volt és még eladható is, csak a kivitelezés lett szörnyű. Hogy lehet ennyire mellékszerepre kárhoztatni egy olyan karaktert, aki az egész történet katalizátoraként működik? Miért teszem fel ezt a kérdést? Egyszerű: Michael Myers nem létezik és Laurie Storde nélkül és Laurie Strode sem Michael Myers nélkül. Illetve a nő élne nyugodtan, de amikor az unokája randizni kezd egy furcsa múlttal rendelkező fiatalemberrel, a vagány nagyi nem marad tétlen és ezzel olyan történések sorozatát indítja el, amelyek ugyan már ott szunnyadtak, mégis ő nyitja ki Pandora szelencéjét. Igen, kérem, Laurie Storde lesz az, aki miatt újabb terror köszönt a kisváros lakóira és ezáltal sajnos a nézőkre is, mert a film nem nyújt sem szórakozást, sem jó értelemben vett rettegést a műfaj rajongóinak.
Ez egy nagy melléfogás lett és ugyan az utolsó 20 perc élvezetes és visszaadja azt, amiért vártuk ezt a fejezetet, mégsem elég. Nem gondoltam volna, hogy egy Halloween film közben fészkelődni fogok, mégis ez történt és ez baj, mert nem ezt várjuk tőle. Ahogy Michael Myers sem. Igaza volt Jamie Lee Curtisnek, hogy sokan utálni fogják ezt a részt és meg fogja osztani a rajongókat. Megtörtént, nem szeretem ezt a filmet, mert sokat vártam tőle, keveset kaptam és azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül, ezért aztán ide a bökőt, hogy lesz még Halloween film, mert vissza kell adni Carpenter klasszikus őrültjének méltóságát.
