Nehogy azt hidd, hogy éltetni fogom ezt az alkotást. Nagyon nem. Kíváncsi voltam rá, mert Queen Latifah filmjei mindig is megmaradtak a kellemes szórakozás szintjén, amikor persze nem egy komolyabb alkotásban (pl: Chicago) vállal szerepet. Kellemes jelenség ő a vásznon, valahogy mindig azt az érzést kelti az emberben, hogy bármekkora probléma is jön szembe, a végén minden jól alakul. Az End of the road esetében azonban nagyon nem, már ami a filmet illeti.
Első olvasatra azt hittem ez egy "a családját újra összehozni akaró özvegy" road movie-ja lesz a dramedy műfajából. Volt is kedvem hozzá valamelyik este. Aztán jött a felismerés: ez egy thriller, egy rettenetes magyar szinkronnal: Lucardis magyar hangját sikerült teljesen rosszul megválasztani. Ajánlom, hogy eredeti nyelven nézd és nemcsak ezért, hanem azért sem, mert különben a nagy csavart is leleplezed a film egyharmadánál. Akkor állítottam le először és ekkor vettem észre, hogy még a film felénél sem tartok. Mi jön még?
Mindent próbáltak belepakolni ebbe a filmbe: rasszizmust délen, korrupciót, családi tragédiákat, jellemfejlődést. Kapunk is ezekből, de egyik sem bontakozik ki igazán. Csak úgy vannak a levegőben, tudod mi fog történni és a végén már azért drukkolsz, hogy valaki kenje már el a száját a nagybácsinak.
Kiszámítható, gyötrelmes, egy papírvékony forgatókönyv és egy nem túl tehetséges rendező közös munkája, amely sajnos nagyon jól illeszkedik a mai, többnyire gyalázatos Netflix tartalmak közé.
