Shakespeare másképp? Shekespeare magyarosan. Shakespeare, ahogy tetszik nekik és nekünk, mert hidd el, fog. Igen kritikus a kormánnyal, az ellenzékkel, a képmutatással, a kivagyisággal és mindennel, ami a mai társadalmat a porba taszítja. Magadra ismersz, ha döntésképtelen vagy, ha szerelmes, ha egy vesztes, ha egy pszeudó győztes, ha csak egy olyan ember, akinek nincsenek problémái (de vannak, hidd el, csak nem fogtad még fel). Az áthallások működnek, miközben Shakespeare-rel is abszolút tisztelettel bánik az alkotógárda. Ha kicsit procokatívnak érzed, iagazd van, az, de emiatt ne legyen benned rossz érzés, csak ismerj magadra a darabban és csak élvezd, mert érdemes.
Felsorolnám a színészeket mind, de nem teszem, hanem csak ennyit írok: egytől-egyik mindegyik zseniális volt és dícséret a rendezőnek a remek ötletekért és azért is bizony, hogy ez a két, szünet nélküli két óra csak úgy elillant.
Gyöngyszemeket találsz a színházi világban, ha odafigyelsz. Ez pedig abszolút az. Minden pillanatát élveztem, minden egyes mozdulat a laza tökéletességet sugározza, semmi sem erőltetett és ami a leginkább tetszett: minden karakternek megvolt a maga pillanata, ami miatt akár nyíltszíni tapsot is kaphatott volna, de a közönség akkor majdhogynem végigzajongta volna az egész előadást. Így csak a végén tette és minden egyes momentuma megérdemelte a nézők elismerését.
